Négy vérvonal alkotja a Csatárpusztai Zsivány komondor tenyészetet. A Mátyáskirály-Udvari, a Pénzesgyõri, a Hétszilvafás-Menti és a Szénáspusztai.

Világgyõztes, és több országban gyõztes komondorok vanak az õsök között, de amire Csatárpusztán a legbüszkébbek vagyunk, az az, hogy talán  mi vagyunk az országban azok, akik a legmegfelelõbb környezetet tudják biztosítai a komondoroknak. Azt a környezetet, melyben a fajta az évszázadok, talán évezredek során kialakult.

Szabadtartásban, falkában, emberek és állatok között nõnek fel, s élik életüket a csatárpusztai "Zsiványok". Mind az egyedi képességeikre, mind a szociálais intelligenciájukra szükség van fejlõdésükhöz, túlélésükhöz.

Egy egyedet nem csak a genetikai örökség határoz meg. Meghatározó része van a felnevelés körülményeinek. A nem mindig könnyü csatárpusztai élet segíti azoknak a komondorjainknak kifejlõdését, melyekrõl nyugodtan álíthatjuk, hogy testileg és lelkileg is egészségesek.

Leginkább utánpótlás céljára tenyésztünk, hisz nagy területet és sok jószágot kell komondorjainknak õrizni, védeni. De kerültek el tenyészetünkbõl komondorok, messze földre is, és a legkülönbözõbb tartási viszonyok közé. Regényeket tudnánk mesélni a történetekból, miket visszahallottunk. Egy lényeges pont kristályosodik ki a történetek hallatán. Az, hogy a komondornak nem a nagy teste, jellegzetes szõrzete, ereje, gyorsasága a legnagyobb értéke, hanem az, ami a fejében van...